Kezdőlap Rovatok Művészet és élet Egy szekrény „margójára”. Alkotó, produktív tevékenységek és hatásuk a közösségépítésre

Egy szekrény „margójára”. Alkotó, produktív tevékenységek és hatásuk a közösségépítésre

Somody Beáta

A cikk a józsefvárosi Lakatos Menyhért Általános Iskolában és Gimnáziumban lezajlott vizuális nevelési projekteket mutatja be. Az iskola Gyermek Alkotókörében valósul meg a szerző által kidolgozott Vizuális Szimbiózis Program, amelyben a cigány kultúrára épülő projektekben zajló közös alkotás a diákok számára egymás életét gazdagító folyamattá vált. A program optimálisan alkalmazkodik térhez, időhöz, kultúrához, emberekhez, témához és funkcióhoz.

A józsefvárosi Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnáziumban hét éven át alakítottam, formáltam azt a koncepciót, amellyel diákjaimat kölcsönösen hasznos alkotói együttműködésre próbáltam rávezetni. Az általam kialakított Vizuális Szimbiózis Program egymás életét gazdagító folyamattá vált, melyben alkalmazkodtunk térhez, időhöz, kultúrához, emberekhez, témához és funkcióhoz.


2009-ben az első ígéretes grafikai munkákra építve 19 fővel megalapítottuk iskolánk Gyermek Alkotókörét, ahol egyfajta „vizuális karmesterként” (facilitátorként) kezdtem irányítani tanulóim hatására a cigány kultúrára épülő projektjeinket. Alkotókörünknek bárki tagja lehetett, aki hozzájárult eredményességünkhöz, akadt, aki egyetlen munka elkészülésére, más pedig évekre csapattaggá vált. A közös munkához nem volt egyszerű a feltételeket megteremteni, de a több mint 30, iskolán kívüli kiállításunk is bizonyította érdemességét. (Erről bővebben egy velem készült interjúban: Csernyus és Dénes, 2016).

 
Intézményünkben az általános iskolai tagozaton majdnem 100% -ban roma/cigány tanulók jártak Budapest VIII. kerületében, Józsefváros szívében. Nevelőtestületünk nagy része állandóan cserélődött, mert nem bírták a fokozott terhelést a nevelő és oktató munkában, a folyamatos hátránykompenzációt, felzárkóztatást az iskolai élet bármilyen területén. Tagadhatatlanul nehéz volt az iskolakép kialakítása ott, ahol a tanulás, a továbbtanulás okozta pozitív üzenetek nem költözhettek be értékként a családok mindennapjaiba. Sokféle értelmezésben hátrányos helyzetűek voltunk, a gyerekek szociokulturális helyzetén túl az iskola, az itt dolgozók és maguk a pedagógusok is sokféle hátránnyal kellett, hogy megküzdjenek.

A teljes cikk itt olvasható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

KIEMELT CIKKEK

Az OPNI egykori múzeuma és galériája

A pszichotikusok árnyaltabb diagnózisát segítő képi világ kutatása nyomán Európa szerte már a 19. század közepétől kórházakhoz kötődő gyűjtemények alakultak. Ezek sorába tartozott az...

A művészet, mint eszköz

Köszöntöm a kedves olvasókat, Kiss Virág vagyok, rajztanár, művészetterapeuta, egyetemi oktató. Ennek a lapszámnak a fókuszában a művészetterápia és mellette a művészettel nevelés áll. Sokat...

InSEA Hírmondó, 2021 január-február

A távoktatás a művészetpedagógusokat is jelentős kihívások elé állította. A digitális oktatás, a digitális művészetpedagógia ugyanakkor lehetőségeket is teremtett gyakorlataink újragondolására, megújítására. Az InSEA...

Balogh Jenő élete és munkássága, 2. rész.

Az 1965. után következő tíz év Balogh Jenő életének talán legmozgalmasabb időszaka volt. Széleskörű szakmai és közéleti tevékenységének területei hol egymással párhuzamosan, hol egymással...