Házas Nikoletta, ELTE,Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet
Tanulmányombanaz interneten terjedő mémek népszerű jelenségével foglalkozom. Abból a feltevésből indulok ki, hogy a többnyire csupán viccesnek tűnő, úgynevezett művészeti mémek (art memes) látszólagos banalitásuk ellenére olyan fontos ismereteket közvetítenek, amelyek jól használhatóak a nyugati vizuális kultúrtörténetet megalapozó európai művészettörténeti tradíció és a hozzá kötődő kultúrtörténeti ismeretek átadására az oktatásban. A jelenkori hálózati kultúrában digitális nyomokként terjedő művészeti mémek ugyanis a jelenből és az aktualitásból kiindulva, mintegy archeológiai szemlélettel irányítják a figyelmet a jelentől a múlt felé. Ez a fordított időszemlélet feltehetően közelebb áll a hálózati kultúrában felnövő, egymásra rakodó szövegekhez, hipertextusokhoz, valamint információk online kereséséhez szokott generációk tér-, és időszemléletéhez, és ezáltal könnyebben teremt hidat a jelen és a múlt között, mint a távoli múltból kiinduló, a jelentől távoleső történeti narratívák. Mindemellett a mémek alkalmasnak tűnnek a hálózati kultúrából kiveszőben lévő, fejlődésmodellre épülő időszemlélet részleges rehabilitációjára is, amely nem csupán a generációk és kulturális regiszterek közötti szakadások oldásához, de sorsunk tudatos megéléséhez is kiiktathatatlanul szükséges feltétel.