Vásárhelyi Tamás
Amikor elfogadtam a felkérést erre az együttműködésünket bemutató írásra, Konok Tamás, a nemzet művésze, a geometrikus absztrakt festészet nemzetközileg kitűnő alkotója még élt. Pár órával később már nem, sőt, most már el is temettük. Ebben az írásban, illően, a tiszteletemet is le akarom róni előtte, közben viszont a nagyon kedves és derűs ember
képe lebeg előttem, akivel olyan jó volt kapcsolatban lenni, beszélgetni, tervezgetni, elemezgetni, kiállítani. Életrajza, méltatása mostanában mindenhol megtalálható, életművét
a www.konok.hu bemutatja. Amit én tehetek, az az, hogy a személyes emlékét éltetem.
Magam biológusként végeztem 1973-ban. A Magyar Természettudományi Múzeumban egy rovargyűjteményben lettem muzeológus, kutató, majd 1991-től közművelődési vezető, akinek kiállításokkal, tudományos ismeretterjesztéssel is kellett foglalkoznia, és aki, „a mikroszkóptól felemelve a fejét” egyszerre egy színes világban, a hazai múzeumok világában találta magát és múzeumát. Aktív múzeumi pályám végén egy évtizedig tanítottam az ELTE Természettudományi Kara Tudománykommunikáció a természettudományban mesterszakán. Művészetfogyasztó vagyok de nem szakértő, nem sajátom az az elvont, elit szakzsargon sem, ami ezen a területen használatos. Ez magyarázza a tenyeres-talpas megfogalmazásaimat (vajon menti is?). Az itt leírt együttműködés szempontjából is fontos, hogy remek, sokat demonstráló fizikatanárom volt a gimnáziumban, Kozma Péter tanár
úr. Kutató pályámon természethű rajzokkal kellett illusztrálnom a fajok leírását, geometrikus ábrák inkább csak unalmas értekezletek alatti firkálgatásként jelentek meg a jegyzetfüzetemben.