Animációs nyári táborok az Iparművészeti Múzeumban és a Ludwig Múzeumban
Dabi-Farkas Rita, Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum és Joó Julianna, Iparművészeti Múzeum
Nyári animációs táborok az Iparművészeti Múzeumban
Joó Julianna beszámolója
Az idén harmadszorra rendezett az Iparművészeti Múzeum Múzeumpedagógiai Osztálya nyári animációs tábort. Ki jelentkezik és milyen megfontolásból múzeumi animációs táborba?
Tény, hogy a jelenlegi digitális világában, amikor a gépek majdnem átveszik a hatalmat az emberek felett, trendinek számít gyermekeinket digitális eszközökkel foglalkozó táborba vinni, arról nem is szólva, hogy sok esetben nem is a szülő, hanem a gyermek igényli az ilyen kikapcsolódási lehetőséget. Többször látjuk és halljuk, hogy a gyerek jobban tudja használni a digitális eszközöket, mint szüleik, hiszen „digitális bennszülöttként” együtt nőttek fel a mobil kütyükkel, számítógépes játékokkal, internettel stb., ennek köszönhetően nem meglepő módon rendkívül tájékozottak az új digitális technológiák világában. Az Iparművészeti Múzeum animációs táborába jelentkezőknél sem volt ez máshogy, a táborozó 9-14 év közötti korosztálynál. De a modern eszközökön kívül a résztvevők jellemzően jól tudtak rajzolni, ez egyfajta elvárás is volt. No, de ne szaladjuk ennyire előre!
Az első animációs tábort 2017-ben hirdettük meg a Breuer újra itthon! című időszaki kiállításhoz kapcsolódva, amely a világhírű magyar származású építész és bútortervező Breuer Marcell munkáit mutatta be. A kiállítás apropója az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának támogatásával 2016 őszén az Iparművészeti Múzeumba érkezett Breuer Marcell New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó tárgyalóasztala. A hagyományosan berendezett kiállításban az egykori irodákat idéző fényképek, a tervrajzok és modellek között mozogva betekintést nyerhetünk a tervezési folyamatba, a tervezők mindennapjaiba és nem utolsó sorban egy sztárépítész életterébe. Tudjuk, hogy az építészek élete általában nem túl izgalmas a gyerekeknek, legalábbis a képzőművészek színes életviteléhez viszonyítva, de Breuer élete ez alól kivételnek tűnt. Hiszen mégiscsak ő találta fel a csővázas széket, miközben biciklizett; ezen felül pályája jó példa is a fiatalok előtt, hiszen több csalódás is érte, de minden esetben tovább tudott lépni és „happy enddel” végződött a személyes története, miután Amerikában elismert professzor és sztárépítész lett belőle.
Tehát az animációs tábor ötlete azért is merült fel bennem, mert szerettem volna ezt a kiállítást izgalmasabbá tenni a gyerekek számára, illetve közelebb vinni hozzájuk Breuer alkotásait. Az a tapasztalat, hogy az animációs technikával a kiállítás könnyebben és gyorsabban befogadható, mint a hagyományos technikával, valamint ennek köszönhetően a gyermekek emlékezetében is tovább megmarad a múzeumi élmény.