Szalay Dániel, Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra, Szlovákia
Már rég nem számít újdonságnak a számítógép használata a művészetben. Az oktatásban, azon belül a képzőművészeti nevelésben is jelen van. Az általános- és középiskolában, később az egyetemen a diákoknak alkalma van megismerkedni olyan grafikai és festészeti eljárásokkal, melyeknek médiuma nem a papír vagy a vászon, más dimenzióban helyezkednek el. A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen is évek óta fejlesztjük azon tantárgyainkat, melyek a összekötik képzőművészetet és a számítástechnikát, a számítógép művészeti alkalmazására adnak lehetőséget.
Felmerülhet az a kérdés, hogy hogyan tudjuk ez megoldani, hiszen a grafikai programok elsősorban azt a célt szolgálják, hogy a művészet – elsősorban a reklámgrafika és a sokszorosító grafika – eljárásait megkönnyítsék. Olcsóbbá, gyorsabbá, elérhetőbbé tegyék az egykor hosszadalmas és bonyolult technológiai eljárásokat. Ám a számítógépes technológia szerencsére nem automatizálta a folyamatot annyira, hogy az ember gondolkodása, ötletei, munkalépéseinek sorrendje iiktatódjon belőle. Az a legnagyobb feladat, hogy megtartsuk a lehető legnagyobb mértékű originalitást, ami által a kivitelezés során a lehető legnagyobb mértékű egyediséget érjük el. A művészetben a mesterségbeli tudáson túl mindig is fontos volt a felfedezés és az újítás. A történelem során számtalan nagy művész lépett elő új és még újabb megoldási módszerekkel, melyek eredménye gyakran kudarcba fulladt. De a keresésnek és felfedezésnek ez a feltétele, és néha az ára is.