Gaul Emil ny. egyetemi tanár
Újra van a módszertani folyóirata a vizuális nevelés művelőinek, a Vizuális Kultúra! Nagyszerű elődök nyomában járunk: a Rajztanítás, Művészeti nevelés, Művészeti-vizuális nevelés, Rajzlap, és legutóbb irány.hu címmel jelent meg Pázmány Ágnes, Kele Szabó Ágnes, és Bodóczky István szerkesztésében. Ezúttal az AMASS („Művészetpedagógia a társadalom perifériájára sodródottakért”) című pályázat révén biztosított Európai Uniós támogatás eredményeként éledt újra a lap, Kárpáti Andrea és munkatársai szerkesztésében.
A folyóirat rovatai között szerepel a Környezetkultúra (rovatvezetők: Mészáros Zsuzska és Gaul Emil), ami nem a környezetvédelmet jelenti, hanem az anyagi kultúrát, tehát a tárgyakat, az épületeket, gépeket, berendezéseket és ezekhez kapcsolódó ismereteket takarja. Nem elsősorban a műszaki tartalmakon van a hangsúly, hanem a tárgy formai megjelenésén. Bár a Nemzeti Alaptanterv első, 1995-ös változatában már megjelent a környezetkultúra, mint a vizuális nevelés egyik ága, témája, az elmúlt huszonöt évben mégsem
terjedt el olyan mértékben, mint az várható lett volna. Ennek talán az a magyarázata, hogy a rajztanárok hagyományosan a tanárképző főiskolák rajz tanszékein végeztek, ahol a hangadók kiváló képzőművész tanárok, akik érthető módon a vizualitást a képzőművészeti alkotáson keresztül közelítik meg. Így aztán a tanítványokban is a képzőművészi, zömmel festői identitás erősödött meg. És amikor az innen kikerülő tanárok az iskolájukban kezdtek munkához, ők is tudásuk legjavát, a festői alkotást tolmácsolták a legautentikusabban.