A korai érzelmi elhanyagolás miatt keletkezett, érzelmi labilitás bemutatása egy rajzi sorozaton a gyógyulás stációin keresztül
Platthy István, Csontváry Képzőművészeti Stúdió Egyesület művészeti vezetője, Pécs
Kétrészes tanulmányom első felében (2. szám) bemutattam művészetterápiás módszeremet. Olyan művészetpedagógiai és rajzterápiás módszert alkalmazunk a gyermekvédelemben tevékenykedő Csontváry Képzőművészeti Stúdióban, amely képes a gyermekekre jellemző „eredendő kifejezésmódot” és a belső látást újból előhívni. A módszer iskoláskorú gyermekeknél, kamaszoknál és felnőtteknél egyaránt igen eredményesen alkalmazható. Így újból tudják használni belső látásukat, mely előhívja a lélek tudattalan belső tartalmait. A tanulmányban projektív folyamatokra épülő rajzterápiás műhelyben több éven keresztül alkotó kamaszleány, később fiatal felnőtt egymás után következő alkotásainak sorozatát mutatom be.
A második részben, (4. szám) az esettanulmányt folytatom gyermekotthoni művészetterápiás folyamat során készült alkotásokról és az alkotások nyomán kibontakozó párbeszédekről, a kialakuló terápiás kapcsolatról.
A folytatásban részletesen bemutatom Kati élettörténetét, a rajzokat összevetem személyes életútjával, korai kapcsolatainak sérülésével és megfogalmazott gondolataival.
A születése után csecsemőotthonban élő, utána 3 éves korától nevelőszülőnél nevelkedő, majd serdülőkorában a gyermekotthonba került fiatal alkotásain jól követhető az a patológiás szimbiotikus állapot, érzelmi labilitás, illetve annak gyógyulási folyamata az autonóm személyiséggé válás folyamatában. Esetében arra látunk példát, hogy a képzőművészetterápiás önkifejező alkotó folyamat súlyos lelki problémákat képes gyógyítani.