Isabelle Gatt, Máltai Egyetem: Combatting ageism through participation in a theatre-making process and performance című írásának szemléző fordítását Gaul Emil készítette
Ez a cikk arról szól, hogy milyen hatással volt az öregedéssel küzdőkre a színjáték és a felkészülés a darabra. A „Váratlanul” (F’Ħakka t’Għajn) című színdarab maga is az öregedésről szól és ennek a betanítását és eljátszását mutatja be a tanulmány. Színházi szakemberek csoportja dolgozott együtt hat önként jelentkező asszonnyal, akik az Aktív Idősek Központjába jártak. A forgatókönyv az asszonyok életéről, tapasztalatairól szólt,
amit a dráma műhelyben elmeséltek, elénekeltek egymásnak. A főhős maga is nő volt és egy fiatal férfi színész. Az adatok, amelyek a fókuszcsoportos beszélgetésekből, a művészek naplójából és a kutatók megfigyeléseiből álltak össze, azt mutatták, hogy a felkészülés és maga az előadás is pozitív hatással volt a résztvevőkre, csökkent a magányosság érzetük, növekedett a csoport kohézió és egy kicsit „kihúzták magukat”.
Sőt, mi több, a színházasdi mindenkire jó hatást gyakorolt és kitartottak mellette, a Covid 19 korlátozások ellenére, mert mindenkit mélyen érintett, erőforrást adott, és növelte az
állóképességet. A darab hallgatósága körében felvett kérdőív további eredményei azt sugallták, hogy a darabban látható hiteles öregedési történet áttöri a szemérmesség gátját és párbeszédet indít az idősödésről. A kutatók azt állapították meg, hogy a színjáték valószínűleg kulcsszerepet töltött be náluk abban, hogy jobban érezzék magukat, kialakuljon a csoport kohézió, és szolidaritást vállaljanak egymásért.